Az alábbi bejegyzés Bodó Viktória blogjáról származik, aki már átrágta magát az Ars Fatalison, és az olvasás után billentyűzetet ragadott.
Ars Fatalis-A végzet játszmája, furcsa könyv. Több van benne, mint elsőre sejteti ez a kissé nyomasztóra sikerült borító. Ez is egy olyan könyv, amiben nem a főszereplő cselekedetei a lényegesek, hanem a történések körülményei, a mögöttük rejlő jelentéstartalom.
Itt ez a főszereplő, Anton Pal, akinek nem tetszett a neve. Sajnálom, nem tudtam vele valamiért megbarátkozni, egészen a végéig. Igaz, nem az én hősöm, így nem az én dolgom elnevezni. Nos, ez az ember egy világcsavargó, egy valódi utazó, egy vándor- csavargó a szó rejtői értelmében. Ott alszik, ahol leli az est, dolgozik, ahol szeretne, továbbáll, ha már húzza a végtelen. Egy valódi hobó, nem más, hazája az egész világ, menekülése végtelen. Sorsa fonala összeakad egy lányéval, akivel két éve óta kerülgetik egymást a világ különféle tájain, hogy aztán örökre megváltoztassanak mindent. Olyan ismereteket ad át a lány Palnak, amiket álmában sem hitt volna el vagy akkor sem hitte volna valóságosnak. A történések, a világ mögött húzódó csodákról, összefüggésekről, fantasztikumról, ami minden mögött megbújik. Hatalmas erejű üveggolyó, sorskönyvek, emberi emlékeket jéglapokon gyűjtögető ember-ez utóbbi figura volt a kedvencem. Az ő karaktere volt a legügyesebben megrajzolva, hevenyészett, de tökéletes mozdulatokkal.
Volt valami ebben a könyvben, ami magával ragadott. Tagadhatatlanul csiszolni kell meg az író stílusán, de jóval túl van már "csiszolatlan gyémánt"-koron. Majdnem kész, a szó Eco-i értelmében. Ám a könyv, ezzel együtt vagy ennek ellenére is tudta azt, amit csak a jó könyvek: vonzani. Nem hagyott nyugodni, olvasni kellett, nem lehetett félretenni, mert beférkőzött a gondolataimba.
Engem megmagyarázhatatlan módon Neil Gaiman egy könyvére, jelesül az 'Amerikai istenekre' emlékeztetett, arról a könyvről írtam is a blogon korábban. Nem a stílusa, nem a történet, hanem az alapvetés. Az elfeledett, a mögöttes, az észre nem vett volt fontos abban is.
A teljes eredeti bejegyzés itt megtekinthető:
http://vikiolvas.blogspot.hu/2012/10/benyak-zoltan-ars-fatalis.html
