Hiszem, hogy a fantázia az ember egyik legcsodálatosabb képessége. Hiszem, hogy nemcsak a művészet alapja ez, de a technikai, jellembeli, társadalmi fejlődésé is.

Bosszant, mikor lekezelően beszélnek egy fantáziával átszőtt filmről, festményről, vagy regényről. Dühít, mikor azt mondják, hogy a képzelgés csupán menekülés a valóság elől.

Mert lehet, hogy a fantázia mentsvár, egy zug, ahová elbújhat az agyunk. Akár egy percre is. Elképzelni egy másik világot. Egy jobbat. Benne élni, és talán megpróbálni egyszer valóra váltani.

Illúzióban hiszünk? Kit érdekel, ha könnyebb tőle az élet…